A térség jó borainak cégéresei
Négy-öt lelkes borosgazdából álló baráti társaság határozta el 1993-ben, hogy mindent megtesz annak érdekében, hogy visszaszerezze az Adony-Szőlőhegyen termett boroknak azt a hírnevet, amely szerintük - és a borrendek szerint is - kijár nekik. Szent Orbán zászlaja alatt hirdetik a kulturált és mértéktartó borfogyasztás tanait. Legnagyobb ünnepük az Orbán-nap.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
0 hozzászolás
|
A Kápolna-domb alatt, Králl István pincéje elé egymás után érkeztek a borrendek képviselői - a házigazda mindenekelőtt hordómustrára invitálta vendégeit, ahogyan a településnek ezen a nevezetes helyén illik.
A második szomszédhoz, Németh Istvánhoz - akit mindenki Pidonak szólított - is betértünk, terciája az igényességéről, pincéje pedig a kiváló borokról híres a környéken. Egyik jobb, mint a másik, állapítottuk meg a fehérekről és a vörösekről. A rizling és a juhfark alapanyagát a Balaton mellől, Kővágóőrsről hozta, A zweigelt, a merlot és a kékfrankos szőlője pedig Madocsa környékéről való. Mennyi bora van? István hamiskásan csak annyit mond: annyi, amennyi kell a családnak és a baráti körnek, hogy jól érezzük magunkat..., vagy ahogyan a nagy öregeink mondják, több, mint tavaly, de kevesebb, mint tavalyelőtt .
És mennyi lesz idén? Ki tudná azt még megmondani, amikor a múlt heti vihar nagyon megtépázta a szőlőket, siralmas látvány fogadta kedden és szerdán a gazdákat. A vesszők még nem voltak összekötve, könnyen beléjük kapott a szél, és tépte, szaggatta valamennyit. A zsenge szálak közül nagyon sok letört, a földön hevert, az apró fürtök nehezen bírták a megpróbáltatásokat. A folytatásban sem lehet nagy bizodalom, mert a sok eső miatt kirepednek a szemek, a csapadékos idő utáni napsütés pedig a rettegett betegség, a peronoszpóra melegágya.
Alig léptünk ki a pincéből, nyakunkba zúdult az imént emlegetett égi áldás. Az eső azonban senkit nem riasztott vissza, egymás után érkeztek a családok a Kápolna-dombra, elemózsiás kosárral a kezükben. Maga a hely egyébként arról híres, hogy 1811. és 1813. között Milasin püspök kívánságára építették a kápolnát, hogy szél vagy eső miatt tiszteletlenség ne történjen a szertartás körül , szólt a határozat. A kis kápolna elé - amely jövőre lesz 200 éves - szerdán tették ki Szent Orbán szobrát, közben azért fohászkodtunk, hogy a védőszent neve napját esőmentesen ülhessük meg , mondta a nagymester.
Az ima meghallgatásra talált, mert amikor elindult a borrendek körmenete a buszmegállótól a liturgia helyszínére, kisütött a nap. Felsorakoztak a díszes talárba öltözött borlovagok, Csókakő, Dunaföldvár, Esztergom, Velence, Székesfehérvár, Kecel, Balatonkenese, Solt, Zala, Almásfüzitő, Mór borrendjei képviseltették magukat az Orbán-ünnepen. A térség borait minősítő versenyről László Éva főborász elöljáróban elmondta: az itteni borosgazdák bebizonyították, hogy odafigyeléssel jó borokat tudnak készíteni. A rengeteg jó között gyengének lenni nem azt jelenti, hogy rossz bora van valakinek - csak éppen van nála jobb.
Ronyecz Péter polgármester hálás szívvel mondott köszönetet azoknak, akik felfedezték a Szőlőhegyben rejlő kincset, összefogtak, borrendet alapítottak, és ápolják a hagyományokat. A borversenynek hála, rászorították a gazdákat, hogy jobbnál jobb nedűkkel töltsék meg hordóikat. A hozzám hasonló műkedvelőknek pedig azt kívánom, jussanak hozzá minél több értékes borhoz a kóstolókon , mondta a polgármester.
Nyomban kiderült, kinek volt a legjobb bora az adonyi kistérségben. A fehér kategóriában Soltész József harmadik, Schmidt Attila második helyezést ért el. Paulusz Imre chardonnay-ja lett a győztes, aki nemcsak a helyezésért járó díjat vehette át, hanem az emlékplakettet is. Az övé lett ugyanis az idei év zászlós bora.
A vörösborok közül Kozmér Lajosét ítélte a legkiválóbbnak a zsűri, a rozé kategóriát Tóthné Paulusz Katalin nyerte, az idegen termőhelyről származó szőlőből készült legjobb bora Paulusz Gábornak lett. A polgármester által alapított Kistérség legjobb borásza címet Schmidt Attila nyerte, az ő pincéjében ékeskedhet a vándorkancsó az elkövetkezendő egy évben. A borrend nagymestere, Králl István rangos elismerést, a Magyar Borrendek Országos Szövetsége által alapított Pro Vino Érdemérmet vehetett Bíró Mária főtitkártól. Majd a Szent Orbán borrend lovagjává avatták a perkátai Csóka Imrét. Táncban, mulatságban, a pincéknél baráti beszélgetésekben teljesedett ki a borászok napja, amelynek a végére Králl István nagymester szavai kívánkoztak:
- A bor szakrális ital: felvidítja a lelket, vagy elszomorít, ott van az ünnepeken és a bánatokban. A bort szerető emberek alkotják a borrendet, akik a mértéktartó, jó bor ivására és népszerűsítésére tettek esküt. A világ borrendjei Magyarországon tartották kongresszusukat ezekben a napokban, és a résztvevők elájultak attól, milyen jó borok vannak nálunk. Bízunk benne, elmondják otthon is, és jó hírét terjesztik a hazai boroknak szerte a világon. Meggyőződésem: nem érdemtelenül.
_k.jpg)
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.