Meseország a szomszédban
A történet még tavaly nyárra nyúlik vissza, amikor a dunaújvárosi Életrevaló Gyermekmisszió ötven gyereket táboroztatott a Szigetközben.
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
0 hozzászolás
|
- A gyerekek csak csodálkoztak, milyen élővilágot rejt magában ez a természeti kincsünk, holott akár ötszáz méterre tőlük, a dunaújvárosi szakaszon is ugyanilyen madarakkal, halakkal, növényekkel találkozhatnak. A Pisztráng Körnek - akik idén már száz gyerekünk ingyenes táboroztatását vállalták - van egy interaktív kiállítóközpontja Dunaszigeten. Ezzel az anyagal indulnak telente vándorútra, s akkora az érdeklődés iránta, hogy pályáznak rá a helyszínek, de hozzánk soron kívül ejöttek. Igaz, vannak olyan elemek - mint a kétezer literes akvárium - amit nem tudtak elhozni, de így is látványos a tárlat. Szerintem nagyon fontos, hogy a folyó mellett lakók - kicsik és nagyok - ismerjék meg, milyen érték mellett élnek - mondta a misszió vezetője a kiállítás helyszínén, az MMK 310-es termében.
Amint befejeztük a beszélgetést, már meg is érkezett a következő iskolás csoport, a Dózsa 3.b osztálya, Bartók Gábor vezetésével. A gyerekek nagy izgalommal várták, hogy Kováts Rózsa körbevezesse őket a teremben.
Az ártér az, ahol nagyon sok a víz, meg ahova árvíz idején kiönt a Duna - válaszoltak egymás szavába vágva a kicsik. Akik azzal is tisztában voltak, hogy a partfalban fészkelő fecskék milyen hasznosak:
Persze, mert megeszik a bogarakat, meg a szúnyogokat is, ezért nem kell annyit vakarózni a nyáron.
Tisztázódott az is, hogy - a közhiedelemmel ellentétben - a hód nem halat eszik, pedig a látogatók is erre tippeltek.
Aaazta! Húúha! - foglalták össze tömören a dózsások véleményüket, amikor megtudták, hogy a fejük felett függő hatalmas réti sas makettje - akár a többi állaté - bizony életnagyságú. A csodálkozás pedig csak fokozódott, amikor megtudták azt is, hogy a szó szerint összekapcsolt táplálékláncban szereplő harcsát, vagy récét is simán elkapja és megeszi a ragadozó madár.
Persze egy ilyen kiállítás a nevelésről is szól, a gyerekek a saját kezükkel boríthatták fel az ökológiai egyensúlyt, amit a vízbe kerülhető káros anyagok okozhatnak. Ennek pedig egyetlen felelőse van, maga az ember.
Rövid idő alatt káosznak tűnő rendszer alakult ki, a lurkók egyik helyszíntől a másikig mentek, kirakták a Dunát légifelvételekből, madárhangokat ismertek fel, de a legnépszerűbb a Duna-kutató tengeralattjáró volt. Beszállás után víz alatti felvételek segítségével mindenki leereszkedhetett a mélybe.
Miközben diákjai elmerültek a látnivalókban, Bartók Gábor megjegyezte: amit tanítanak az iskolában, azt ilyen formában nem tudják megmutatni, annak ellenére sem, hogy jó technikai hátterük van: - Annál jobb, minél többet látnak, tapasztalnak a gyerekek. Biztos vagyok benne, hogy a mai napból sokkal több megmarad bennük, mint egy tanóra után.
Mint a szervezőktől megtudtuk, nem csak a városból, Kulcsról és Rácalmásról is jöttek, jönnek csoportok a február 12-ig látogatható kiállításra. Mielőtt valaki azt mondaná: ez csak gyerekeknek szól, téved. Felnőttként is élvezetes lehet elkísérni csemeténket. S mi lesz, ha bezár a vándortárlat?
Egy remek tippel tudunk szolgálni, ami nem kerül pénzbe, minimális időt, ám annál nagyobb elhatározást igényel a szülöktől. A számítógép és televízió előtt töltött idő helyet vegyék rá a gyereket arra, hogy közösen nézzék meg a Dunát, gyönyörködjenek téli és nyári szépségében. Szerettessék meg a természetet velük, ugyanis a következő generációkon is múlik, hogy lesz-e jövője. Lesz-e jövőnk?
Címkék: gyermekmisszió
Hozzászólások »
Még nem érkezett hozzászólás.