Táncol, énekel, s e különös, művészi vénával megáldott fiatal lány saját döntéseként mégis a diplomata pálya felé kacsintgat: irány a nemzetközi tanulmányok szak
Egy anya és a lánya története
A kisfiú megállt a hídnál és visszanézett. Innen még éppen látszott a ház, ahol mostanáig élt. Nem megyek vissza soha többet... - így kezdődik Kálnay Adél József Attila-díjas író Hazatalálni című novellája, amelyből, ha a sors fura szeszélye úgy diktálja, akár érettségizhet is Gyöngyössy Fanni. Anyával és lányával beszélgettünk...
TETSZETT A CIKK?
Ossza meg az alábbi közösségi oldalakon is:
iwiw
Delicious
Digg
Facebook
GReader
URLGuru
StumbleUpon
Tumblr
Twitter
Többre kíváncsi? Iratkozzon fel a hírlevelünkre, RSS-feedünkre!
nyomtatás |
Küldés e-mailben
|
A+ | A- |
Megosztom
- Semmiképpen sem hátrány. A Hazatérés mellett az Akár a filmeken című novella szerepel a vizsgakérdéseink között. Mivel a szereplőkre lebontva ismerem édesanyám műveit, azok történetét, így nehézségek elé nem nézek. És a szerző életrajza sem okozhat sok gondot - teszi hozzá egy huncut szemvillanás, mosoly kíséretében Fanni. Ha választhatna, akkor viszont Örkény Tóték című színművére szavazna. A drámát is olvasta, a filmet is látta. De a helyi színjátszás témakörével sem lenne elégedetlen, a Svejk hálás feladatnak tűnik.
Fanni történelemből emelt szintű vizsgára készül. Tart is tőle, bár véleménye szerint nem követel annyival több energiabefektetést a felkészülés, mint amennyit pontokban a konyhára hozhat emelt szinten egy közepesnél jobb eredmény elérése.
Táncol, zongorázik, énekel, s bár egy történelemtanár apával a családban nem kellene meglepődnöm, mégis kikerekedik a szemem. Merre tovább? - firtatom hát.
- A Zsigmond Király Főiskola nemzetközi tanulmányok szakára felvételizem - jelenti ki Fanni.
S a kérdező szeme még inkább tágra nyílik...
- Mondhatjuk úgy is, hogy ez afféle diplomataképzés. Anyának volt egy ismerőse, aki hasonló pályára került. Amikor otthon beszélgettünk, hogy milyen terület is illene hozzám, arra jutottunk, hogy közvetlen, közösségi, jó kapcsolatteremtő képességgel rendelkező emberként talán ez lenne az ideális pálya - sorolja elképesztő talpraesettséggel a tizenkilenc éves lány, akinek már van angol felsőfokú nyelvvizsgája, de németül is tanult, sőt, egykor kacérkodott a svéddel is.
Kálnay Adél nevetve jegyzi meg: - Mondtam a lányomnak, egy anya szokott úgy gondolkodni gyermeke jövőjéről, mint ahogy azt Fanni teszi a sajátjával kapcsolatban. Aztán megtudtuk: Adél szeretné, ha lánya kamatoztatná énektehetségét, mert szerinte az éneklésben lelné meg az igazi boldogságot. De persze elfogadják lányuk érvét, hogy legyen egy biztos szakma a kezében, aztán az élet sodorhatja még másfelé is. Mert énekelni ő is nagyon szeret, régebben az volt az álma, hogy operaénekes lesz, tanult is hangképzést, de ezt ma már a saját alkatához, személyiségéhez mérve túl modorosnak tartja. Így aztán marad a musical...
Szó esik a ballagásról is. Mit jelent számukra, mekkora ünnep ez?
- Mint minden hagyomány, ez is fontos, de leginkább az emlékek miatt. Mi szűk családi körben ünnepeltünk, otthon. Mert az viszont nem jó, ha valaki túl nagy feneket kerít ennek az eseménynek - véli Adél. - Az érettségi eleve nagyobb horderejű, ezért magát a ballagást nem kell túlértékelni.
- Az a fontos, hogy Fanni megtalálja azt az utat, amely nemcsak a napi robotról szól, hanem arról is, hogy szeresse, élvezze, amit csinál - teszi hozzá Adél, akinek három fia mellett Fanni a legkisebb gyermeke.
Fanni pedig nevetve jegyzi meg: - Egy biztos, tanár nem leszek. Mert én otthon közelről láttam a másik oldalt - a pedagógusok szemszögét is elég jól ismerem... Egy biztos, tanár nem leszek. Mert én otthon láttam
a másik oldalt,
a pedagógusét is
